Köszönöm Petronella Kovács-nak a fotót ❤

Spotty lovammal

Felsorolhatnám, hogy hány rendezvénynek voltam a hivatalos fotósa, szót ejthetnék a többszáz fotózásról, aminek az évek alatt részese lehettem, és talán a publikációim is helyet kaphatnának itt. De azt hiszem, egy olyan kreatív alkotói tevékenység során, mint a fotózás, nem ez a lényeg.
Mint ahogy nem én vagyok a lényeg, hanem Ti, akik a képeimen szerepeltetek, vagy fogtok szerepelni. :)


Nem vagyok a számok és a száraz tények embere, és ugyan a fentiek talán jelentenek valamit, nekem mégis sokkal fontosabbak az érzések, a pillanatok, amik egy-egy fotózás során (és után) ott vannak körülöttünk. A kapcsolat a lovasok és lovaik között, amit meg tudok örökíteni. A mosolyok, amikor megmutatom a fotózáson egy kis pihenés közben a kamerámon az addig elkészült képeket. A szeretet ábrázolása, ahogyan hozzáértek az állataitokhoz, azok cinkos mosolyok, ahogy párotokkal egymásra néztek. 
...Vagy épp az a nőiesség, ami sugárzik rólatok, amikor stúdióban fotózunk be valami igazán dögös anyagot. :)

És hogy mi mozgat még? 

Az, hogy minden egyes fotózásom előtt azt a finom kis bizsergést érzem, mint akkor, amikor elkezdtem. Még így is, több száz fotózás távlatából. Hívhatjuk szenvedélynek, hivatástudatnak, izgalomnak. Minden alkalommal izgatottan várom, hogy valami szépet készíthessünk együtt, hogy megmutathassam a legjobb oldalatokat. :) 
Az alkotáson túl az is motivál, hogy megörökítelek benneteket. Hogy évtizedek múltán is örömmel néztek majd a képre, ami rólatok készült, hiszen minden alkalommal makulátlan végeredményt kaptok készhez.



A pillanat ugyan elmúlik, de a legszebbeket  megmentem nektek.